Játék a kölyökkutyával

- írta Martin Deeley -

Véleményem szerint minden kutyában már nagyon fiatal kortól erősíteni kell a természetes elhozási képességet. Mi lehet nagyobb öröm egy kutyának és gazdának, mint �lhozósat�játszani? Ha a kutyát nem csak az apportírozásra tanítjuk meg, hanem arra is, hogy élvezze is ezt a tevékenységet, később számos esetben jutalmazásként használhatjuk fel a jó szokások kialakításához vagy akár megváltoztathatunk vele rossz szokásokat. Ezen felül később számos más kutyjáték esetében is hasznát vehetjük, mint pl. a frisbee vagy a flyball. Kezdetben használhatunk megcsomózott zsebkezdőt vagy rongyot, néhány öreg büdös zoknit (ezek különösen népszerűek), egy kis labdát vagy gumijátékot, bármit, amit a kölyök szívesen a szájába vesz. Ha egy számára érdekes, biztonságos tárggyal játszunk a kölyök felismeri, hogy ez nem csak jó mulatság, hanem nekünk is kedvünkre van. Ez a gyümölcsöző kapcsolat kezdete. Egyes kutyákat jobban érdekel az apportírozás, mint másokat, de sok kutyatulajdonos semmit sem tesz azért, hogy már nagyon fiatal korban ösztönözze a kölyköt a dolgok cipelésére. Sőt, inább elveszik a kutyák kedvét azzal, hogy folyton arra ügyelnek, nehogy a kölyök felszedjen valamit, ami nem biztonságos vagy sérülést okozhat. Én inkább arra bátorítom kölyköt, hogy fogjon meg és vigyen bármit, de előbb hozza oda hozzám a tárgyat és adja át. Így szükség esetén bármit könnyen és biztonságosan elvehetünk tőle. A zokni a legnépszerűbb apporttárgy, de miért pánikolunk, amikor a kölyök felkap egyet, az csak egy zokni! Bátorítsuk őt és lassan, finoman vegyük el, majd adjuk vissza neki ismét néhány másodpercre, mielőtt végleg elvennénk tőle, de közben nem engedjük elmenni. Így a kölyök bizalommal fog hozzánk jönni minden �i>zsákmányával�

Kezdetben, amikor eldobunk egy játékot, megeshet, hogy a kölyök nem hozza visssza, de ha felveszi és körbeparádézik vele akár csak egy kis ideig is, megdicsérhetjük jelezve, hogy milyen okosnak tartjuk őt. Semmiképpen se üldözzük, mert ebből ered az a probléma, hogy a kölyök távol fogja tartani magát tőlünk vagy arra próbál rávenni, hogy üldözzük őt. Már kis huzivoni is arra ösztönözheti a kölyköt, hogy tartsa és vigye a megszerzett tárgyat, de vigyázzunk, hogy ezt ne csináljuk túl gyakran mert a kutya később nem fogja elereszteni a tárgyat, amikor majd erre lesz szükségünk. Ilyenkor tenyerünkkel az álla alatt finoman nyomjuk össze a pofáját a fogai között a tárgy mögött a mutató és nagy ujjunkkal. Vegyük el a tárgyat a szabad kezünkkel, miközben kimondjuk az �reszd!�vezényszót. A játékot szeretem huzivonival kezdeni, de szeretem befejezni is és sosem hagyom, hogy a kölyök elrohanjon a zsákmánnyal. Ha megteszi, akkor vissszahívom, megfogom és megdicsérem azért, hogy vissszajött; kiveszem a szájából a tárgyat és elteszem.

Ha szeretnénk, hogy a kölyök egyenesen visszahozza hozzánk az eldobott tárgyat az a tapasztalatom, hogy a kölyök legszívesebben a saját vackára vagy egy biztonságos helyre viszi a �sákmányt� Fiatal kölykök esetében ezért gyakran beülök a vackukba vagy a párnájukra és ott játszom velük. A kölyök sokkal hajlamosabb rá, hogy a saját helyére hozza vissza az eldobott tárgyat, mint máshová. Egy folyosó vagy szűk hely, mondjuk a ház fala és a kerítés közti rész, szintén alkalmas hely, mivel a kölyök nem tud elfutni mellettünk. Ebben az időszakban mindig nagyon rövideket, 4-5 métereseket dobok és a távolságot fokozatosan növelem annak függvényében, hogy a kölyöknek hogyan nő a bizalma bennem és saját képességében. Azzal, hogy a kölyök elhozási képességét már nagyon fiatal korától kezdve játékosan, természetes módon erősítem és terelgetem, meglepő módon a kölyök ezt a munkát mókaként és jutalomként fogja fel, méghozzá olyannyira, hogy jutalomfalatot csak nagyon ritkán kell alkalmazni. Ez a jutalom �az elhozás �ezután a kölyök képzésének alapját képezi, segítve a fegyelem, a kontroll és a szemkontaktus fejlesztését. Ügyeljünk arra, hogy a kölyök biztonságban érezze magát, amikor testközelben van hozzánk és azonnal hozzánk akarjon jönni. Soha ne kapjunk a kutya vagy a behozott �áték�után. Érintsük meg a kutyát, amint elhalad mellettünk, terelgesssük a lábunk közé, miközben letérdelünk. Ne vegyük el a behozott tárgyat, hanem finoman és lassan cirógassuk meg a kutyát, különösen a mellkasán és az álla alatt, valamint végig a hátát. Amikor a kölyök már jól érzi magát a közelünkben, miközben a szájában tartja a tárgyat, vegyük el tőle és ismét dicsérjük meg. Nem kell kapkodni és azonnal elvenni a �átékot� amint a kutya visszajön. Maradjunk nyugodtak, ne siessünk, legyünk gyengédek és beszéljünk halkan.

Ha a kölyök semmiképpen sem akar elhozni sőt még cipelni sem semmit, próbáljunk meg figyelni a véletlenszerűen felkínálkozó alkalmakra. Tartsunk például egy rágcsálni való botot a kezünkben és engedjük meg a kölyöknek, hogy rágja azt mondjuk 10 másodpercig �ha ezután elvesszük, majd ismét visszaadjuk a botot, ez segít kéz-kontaktust és barátságos viszonyt kialakítani olyan tárgyakkal, amelyeket elveszünk tőle, majd vissszaadunk neki. Miközben a kölyök vackában ülünk, dobjuk el a rágóbotot egy kis távolságra majd bátorítsuk őt a visszahozásra, hogy még egyszer megfoghassuk. Amikor már bátran megteszi ezt, kötözzünk egy rongyot a rágóbotra és használjuk együtt a botot és a rongyot a játékhoz. Amint a kölyök visszahozza a rágóbotot és a rongyot , tegyük át a rongyot egy labdára vagy dummyra és hamarosan sínen leszünk a cipeléssel kapcsolatban. Bár meglehetősen gusztustalannak tűnik, de gyakran úgy teszem rá a szagomat apporttárgyakra, hogy rájuk köpök és szétdörzsölöm a tárgyakon.

A legkíváncsibb kölykök lelkesen cipelnek botocskákat és kisebb tárgyakat, ami nem mindig tetszik nekünk. Amikor valamit felszednek, gyakran elszaladnak vele. Ez normális reakció, öröklődik és a kölyök �ermészetes�ösztönének eredménye, ami azt diktálja, hogy élelem darabokat kapjon fel és azokat úgy vigye el megenni, hogy az alomtestvérek ne tudják elszedni tőle. Ezért néhányszor azt fogjuk tapasztalni, hogy még ha oda is jön hozzánk a kölyök, néha ráheveredik az apporttárgyra, leteszi a fejét, hogy megvédje azt vagy elfordítja a fejét, hogy ne tudjuk elvenni tőle. Ha a kölyök a szájában tartja a tárgyat, sose sürgessük a tárgy behozását hanem várjuk meg, hogy a kutya megbízzon bennünk és félelem nélkül odahozza hozzánk. Amikor behozza, ne vegyük el azonnal. Hagyjuk a kölyköt, hogy a szájában foghassa a tárgyat, miközben dicsérgetjük azért, hogy tartja. Ha megsimogatjuk a kölyköt a füle mögött úgy, hogy a kezünk a pofája két oldalán pihen vagy megsimogatjuk a mellkasát, a kölyök általában észrevétlenül hozzászokik a korrekt átadási testhelyzethez. �reszd�vezényszóval  finoman vegyük ki az apportot a kutya szájából. Néhány másodperc múlva, ha az egy bot, labda vagy hasonló biztonságos tárgy, folytassuk a játékot és adjuk vissza tárgyat a kölyöknek, hogy körbehurcolhassa. A tárgy �egosztása�építi a bizalmat a kutyában és szívesebben fogja átengedni a zsákmányt ha tudja, hogy hamarosan visszakapja. Ha értékes vagy személyes holmit sikerült megszereznie, ne pánikoljunk. Ne üldözzük a kölyköt és ne tépjük ki a tárgyat a szájából. Csalogassuk magunkhoz a kölyköt, vagy menjünk nyugodtan utána, finoman nyissuk ki a száját és vegyük el a tárgyat, de ne rendezzünk cirkuszt és ne büntessük meg. Soha nem büntessük meg a kölyköt, amikor valamit cipel a szájában.

A fiatal kölyöknek időre van szüksége, hogy megtalálja a megfelelő mozdulatokat, nem is beszélve a mozgás-koordinációról, úgyhogy ne csináljunk ügyet a nem tökéletes elhozásokból vagy abból, ha behíváskor a kölyköt leteszi amit a szájában tart mielőtt visszaindulna. Ha leteszi a �átékot� sétáljunk oda és rúgjuk vagy dobjuk el a játékot egy rövid távolságra miközben folyamatosan bíztatjuk a kölyköt, hogy vegye fel és hozza oda hozzánk. Gyakran az is segít, ha letérdelünk vagy leguggolunk. Néha még le is feküdtem a hátamra vagy négykézlábra álltam, ezzel bátorítva a kölyköt, hogy odajöjjön hozzám �ha működik, csináljuk. Vegyük észre, hogy még csak az oviban vagyunk és nem az egyetemen és a kölyöknek időre van szüksége ahhoz, hogy megtanulja, mit várunk tőle. Keressük azokat a helyzeteket, ahol irányítani tudjuk a kölyök akcióit, hogy pontosan azt csinálja, amit várunk tőle és megdicsérhessük. Meg fogunk lepődni, hogy a kölyök milyen gyorsan tanul ezekből a helyzetekből. Ha viszont elveszítjük a türelmünket, túl sok �erfekcionista�nyomást gyakorolunk a kutyánkra és olyan dolgokat teszünk, amelyek megrémiszthetik a kölyköt, akkor nem csak azon fogunk meglepődni, hogy milyen gyorsan felismeri ezeket a rekacióinkat hanem azon is, hogy ezeket egy életre meg is jegyzi magának.

Amint a kölyök lelkesen visszajön hozzánk és szereti, ha simogatjuk és fogdossuk, akkor egy puha dummyval vagy egy teniszlabdával elkezdhetjük a �zabályos�elhozás tanítását. Ezeket a �átékokat� amelyekkel a kutyát képezzük, soha ne hagyjuk szerteszét a padlón, hogy a kölyök szabadon láthassa és játszhasson velük. Ezek a mi speciális tréning �átékaink� amelyeket csak és kizárólag képzési célra használunk. Kezdetben engedjük, hogy a fiatal kölyök rohanhasson az eldobott �áték�után, hogy kiváltsuk vele a lelkesedését. Amikor a �átékot�eldobjuk, adjuk ki a �ozd�vezényszót. Abban a pillanatban, ahogy a kölyök odaér a �átékhoz� hanggal és testbeszéddel hívjuk és bíztassuk, hogy jöjjön vissza hozzánk. Segít hozzánk terelgetni a kölyköt, ha szétvetett lábbal leülünk a padlóra és kezünkkel a combunkat ütögetjük. Ha a kölyök jól csinálja, ne tegyük újra és újra próbára, hogy vajon megcsinálja-e még egyszer, hanem álljunk meg egy jól elvégzett munkánál. A kölyök a hangunkból, a kézmozdulatunkból, az arckifejezésünkből és az egész viselkedésünkből tudni fogja, hogy elégedettek vagyunk. Nincs szüksége még egy elhozásra csak azért, mert szeretne még egyet, �heztessük ki�a tréningre. A dicséret mennyiségét a kutya temperamentumához kell igazítanunk. Izgatott kutyát nyugodtan kell dicsérni a kevésbé lelkeset viszont aktívabban. Ha kölykünk lelkes és valóban élvezi az elhozást és a �áték�vadászatot, tartsuk vissza (várassuk meg), mielőtt a �ozd�vezényszóval elküldenénk. Az �l�vezényszó kíséretében finoman tartsuk a kölyköt ülő helyzetben, dobjuk el a �átékot�és fokozatosan növeljük az időt, mielőtt a �ozd�vezényszóval elküldenénk. Ha letérdelünk és a kölyköt a lábunk között tartjuk, vagy egyik kezünkkel a mellkasa előtt átkaroljuk, apránként addig-addig engedhetünk a szorításon, amíg a kölyök már anélkül is nyugodtan ül és nézi a tárgy eldobását, hogy nem is fogjuk. Ezután már csak a �ozd�vezényszóra indul el. A kevésbé lelkes kutyákat inkább bíztatni és lelkesíteni kell úgy, hogy gyorsan elengedjük az eldobott tárgy üldözésére addig, amíg ez a viselkedés megszilárdul, majd, miután a lelkesedés az elhozás részévé válik, lassanként elkezdjük visszatartani.

Az elhozások korai szakaszában tartsuk mindig szem előtt, hogy ez még csak az óvoda és a tökéletes elhozás még nem létkérdés. A fő célunk az legyen, hogy a kölyök felvegye és azonnal visszahozza a tárgyat a szájában tartva anélkül, hogy bárhol hozzányúlnánk. A tapasztalatlan kiképzők gyakran azonnal tökéletes ülve átadást akarnak megkövetelni a kutyájuktól és ezzel akaratlanul is egy sor problémát generálnak. Ebben a korai szakaszban próbáljunk minél kevesebb nyomást gyakorolni a kutyánkra, viszont érjük el, hogy menjen ki, keresse a szemével és az orrával, vegye fel, hozza vissza és tartsa a szájában a �átékot�addig, amíg el nem vesszük tőle.

El kell érnünk, hogy a kiképzővel való tréning és munka a nap fénypontja legyen a kutya életében; az a tapasztalatom, hogy tréningezéshez az alvás utáni kora reggeli órák a legalkalmasabbak. Ha munkánk és családi életünk napi menete miatt a képzésre más időpontokat kell választanunk, az is megfelel, feltéve, ha a kölyöknek lehetősége van a tréning előtt pihenni (legalább 2 órát). Kölyökkutya esetében a képzés ne tartson 5-10 percnél tovább és idősebb kutya esetében se legyen több 20 percnél. Ha lehetőségünk van két tréninget tartani egy nap, akkor ez nagy ajándék. Lemozgatás? A behozásokra épülő tréning testedzés is egyben!

Amikor az elhozás kellemes tevékenységként rögzül  a kutyában, véleményem szerint a kutya ezt a mi szerepünkkel azonosítja a partnerkapcsolatban. Amikor ez megtörténik, ezzel számos más tevékenységet is erősíthetünk, beleértve a viselkedésbeli változtatásokat. Egy dummy dobásával jutalmazzuk a kutyát, elküldjük, segítünk neki, ellenőrzésünk alatt tartjuk és átvesszük a behozott tárgyat, hogy egy másik tevékenységet végezzünk vele. Ezután már könnyen válthatunk egy olyan játékról, mint pl. egy labda egy másikra, pl. frisbee-re vagy apportfára. Néha az az benyomáson, hogy a kutyak úgy érzik hogy történetesen ők jutalmaznak engem az elhozásokkal. Hátralépnek és azt mondják: �b>Na ez egy jó partner ahhoz, hogy bennünket szórakoztasson!!� A kutyáim és én megosztozunk a jutalmazásban és az élvezetben, ettől érzem úgy, hogy ez egy igazi partner/társ kapcsolat.

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat